Hülye vagy? Egy pogácsát?

Akkora pofont kapsz, hogy a két szemed koccint egymással.

Akkora az IQ-ja, mint a lábmérete.

Akkora paraszt, hogy ha már betonra lép szédül.

Akkora paraszt vagy, hogy kaszával borotválkozol!

Akkora paraszt vagy, hogy kombájnnal vágod a hajad.

Akkora paraszt, hogy búzatábla van a hátára tetoválva.

Akkora paraszt vagy, hogy a playstationon is disznóölést játszol.

Akkora paraszt, hogy kolbászra tekeri a vattacukrot.

Akkora paraszt vagy, hogy az első Legodból is disznóólat építettél.

Akkora paraszt vagy, hogy a levest is kézzel eszed.

Akkora paraszt, hogy a pizzát is kenyérrel eszi.

Akkora paraszt, hogy kocsonyával zsellézi a haját.

Akkora paraszt, hogy bicskával keveri a teáját.

Ha ilyen fejem lenne, felragasztanám a cukroszacskóra és a gyerekek áttérnének a sóra!

Ha a mókusnak ilyen feje lenne magára gyújtaná az erdőt.

Lefejellek, mint kezdő keszeg a rakpartot!

Lefejellek, mint kezdő hering a stéget!

Lefejellek, mint vakond a rotaciós kapát.

Lefejellek, mint hableány a korallzátonyt.

Kevés vagy, mint pilótakekszben a katapult.

Kevés vagy, mint Camping sajtban a sátor.

Kevés vagy, mint Mackó sajtban a brummogás.

Kevés vagy, mint mákos-tekercsben az indukció.

Kevés vagy, mint téliszalámiban a hóesés.

Kevés vagy, mint lakatlan szigeten a tömegverekedés.

“Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.”